Kezdőlap | Községünk | Önkormányzat | Fotók | Hírek | Közérdekű adatok | Vendégkönyv
Falunkról címszavakban › Attila sírja › Útvonal › Falutérkép › Utcaképek › Történelmünk › Jelképeink › Civil szervezetek › Elérhetőségek › Komposztálás
Történelmünk

Fejezetek

» Korai történelem
» XX. századi történelem
» Jelenkori szervezetek, intézmények
» Infrastruktúra
» Vallás
» Népi építkezés

Korai történelem:

Határában kunhalmokat találtak, majd a pilinyi kultúrához tartozó késő bronzkori urnatemetőt tártak itt fel.
Neve először 1332-ben fordult elő oklevélben Zayla alakban. 1389-ben a siroki vár tartozéka és a Tari család birtoka volt, majd a Kompoltiaké lett. A Kompoltiak fiúágának kihaltával 1522-ben elpusztult a falu is, majd 1564-ben kezdett újból benépesülni. 1570-ben Országh Borbála férjéé, enyingi Török Ferencé lett, majd 1606-ban Török Zsuzsanna férjének, Nyáry Pálnak a birtokába került.

1596 után elnéptelenedett, de a XVII.sz. elején újra élettel telt meg, később a felszabadító harcokat is átvészelte. 1669-ben 4 jobbágy (Kovács, Bencsik, Palócz, Pap) lakott a faluban. A Rákóczi szabadságharc idején ők Sirokaljára menekültek és Szajla 1741-ig megint néptelen maradt.

A XVIII. században földesurai a Nyáry örökösök voltak. Betelepítése Nógrád megyei családokkal (Gyetvai, Tóth, Juhász, Zvara, Mátyás, Zubák, Csísz) történt. Terpesről is költöztek át ide telepesek, akik között szlovákok is voltak, azonban ők hamar elmagyarosodtak.

Az 1771-es úrbérrendezéskor 38 telkes jobbágy (31 1/8 telek) és 15 házas zsellér lakta a falut. 1836-ban 50 telkes jobbágyot (28 telek) és 40 házas zsellért, valamint 19 házatlan zsellért írtak össze.

A község pecsétje: kalász, csoroszlya, ekevas; körirata: Szajlai pecsét 1753.

1895-től a terpesi anyakönyvi kerülethez tartozott, 1951-től önálló volt 1973-ig, amikor is újból Terpeshez került. 1950-ig körjegyzőség székhelye, majd 1950-1957 között tanács székhelye lett. 1957-1972 között önálló tanáccsal rendelkezett. 1972-ből Terpes Községi Közös Tanács társközségeként működött.

XX. századi történelem:

1841-től gróf Károlyi György vásárolta meg a birtokjogot, s így 1920-ig a Károlyi család tulajdona. 1900-ban a már 140 házat számláló község legnagyobb része leégett. Az I. világháborúban 110-en harcoltak a falu lakosságából, közülük 12-en vesztették életüket. A XX. század első felében a Mátra hegység alatt, a Dolina völgyben elterülő kisközség a pétervásárai járáshoz tartozott.

200 lakóháza legnagyobb részt vályogból készült. A 863 főből álló lakosság mind magyar anyanyelvű, egy református és egy görög katolikus kivételével római katolikusok voltak. Fiókegyházuk ezen időszakban a siroki plébániához tartozott.

A faluban római katolikus népiskola működött általános továbbképzővel, melyben két tanító oktatott. Foglalkozási ágak szerint 749-en éltek őstermelésből: önálló gazda 141, 430 eltartottal. Mezőgazdasági cseléd 18, mezőgazdasági munkás 160, bányász 7, iparos 66, közlekedési és közszolgálati alkalmazott 13, egyéb foglalkozású 20 személy volt a településen. A község területe 1519 kat. holdat tett ki, művelési ágak szerint: szántó 787, rét 3044, legelő 213, erdő 92, kert 34, terméketlen terület 74 kh. Birtokmegoszlása aránylag elég jónak mondható: a 184 birtok közül két középbirtok 437 hold, 78 kisbirtok 874 hold és 104 törpebirtok 209 kat. hold kiterjedéssel (20 holdon felüli birtokkal öten rendelkeztek).

A szántóterület fő terménye a búza, tengeri, zöldtakarmány, árpa, zab és burgonya volt. A falu kereskedelmi ellátottságát a Hangya Szövetkezet mellett egy szatócsüzlet jelentette. Hat iparos dolgozott, alkalmazottat egy tartott közülük. Piacozni Egerbe járt a lakosság. Vasútállomás Parádon, posta Terpesen volt. Az egészségügyi ellátása 9,5 km-re fekvő pétervásárai körorvoshoz tartozott; gyógyszertár ugyancsak ott volt elérhető. A község egy szülésznőt foglalkoztatott helyben.

A település múlt század végéről ismert szerkezete már a XVIII. század utolsó évtizedeire kialakult. A Dolinai-patak nyugati partján húzódik a Kossuth utca, aminek északi részét a szövetkezeti bolttól Felvégnek, déli részét Alvégnek nevezik. Innen nyugatra kisebb halmazos jellegű rész a Gyakos (Ady E. u.) a patak keleti partján emelkedő templomhoz vezető utca a Templom utca (Alkotmány u.), a települést délen a Pást zárja le.

Századunk elején, de főleg 1919, majd 1945 után északkeleti szélén terjeszkedett a falu (Tiri-hegy, ma Petőfi u.), illetve Terpes déli szélén, nyilvánvalóan az országút vonzására (Újtelep). A környék szokásainak is megfelelően a falu kisebb részeit az ott lakó családokról nevezik meg, mint Baktai had, Kusnyár szög stb. Bár a telkek nagyobb része szalagtelek, a megosztott beltelek sem ismeretken Több telket út szel ketté, úgyhogy a lakóudvar és a gazdasági udvar elválik egymástól.

Jelenkori szervezetek, intézmények:

1990-ben független polgármester vezette önkormányzat alakult. 1994-ben is független polgármester győzött, a képviselőtestület összetétele: független 6, SZDSZ 1, roma 1 fő. Szociológiai jellemzők A pétervásárai statisztikai kistérségben lévő kistelepülés lakossága a központi belterületen (44%) vagy az Újtelepen (56%) lakik. A falu lélekszámában 1960 óta mérséklődő tendencia figyelhető meg. Az ófalusi részen lakik a roma népesség többsége.


A lakónépesség száma (fő)

Év 1949 1960 1970 1980 1990 1996
Lakosságszám 840 888 858 800 705 713

A falu óvodájában 1995-ben 23 apróságot két óvodapedagógus látott el. Az általános iskolai oktatás Bükkszék, Terpes és Pétervására településekkel együttműködve körzeti rendszerben működik. Az önkormányzati könyvtárban mintegy 4 ezer kötetnyi olvasnivaló van. Mindezeken túl művelődési ház, sportpálya és orvosi rendelő a községben megtalálható. 1996. év végén a falu Önkéntes Tűzoltó Egyesülete új szertárat kapott, melyet részben a Tűzoltószövetség pályázatán nyert összegből, részben pedig az önkormányzat saját forrásaiból építettek meg. Lakossági kezdeményezésre épült meg az ófalusi részen egy új játszótér. A Szajlai Közéleti Roma Nők szervezete a Soros Alapítványtól nyert támogatást, a cigánygyerekek számára kialakítandó játszótérhez. Ehhez az önkormányzat is további segítséget nyújtott oly módon, hogy a szükséges területet térítésmentesen a szervezet rendelkezésére bocsátotta.

Infrastruktúra:

A helyi vízmű az önkormányzat tulajdonában üzemel. A községben a szilárd kommunális hulladék szervezett gyűjtését, elszállítását egy magánfuvarozó végzi tartálykocsival, ám ártalmatlanítása nem megoldott. Az utak négyötöde burkolt. A községben 8 kiskereskedelmi bolt (ebből 5 élelmiszer üzlet) és 3 vendéglátóhely üzemel. A vállalkozásokat 1996. év elején 1 szövetkezet, 2 jogi személyiségű, 3 jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság és 22 egyéni vállalkozás képviselte. E cégek egy kivételével kicsik; egy esetben a foglalkoztatottak száma 50 fölötti.

A cégek közül kiemelkedő a Pétervására és Vidéke ÁFÉSZ, valamint a Búzakalász termelőszövetkezet. A munkanélküliség mértéke a megyei átlagnál magasabb, 15 %. A 105 állástalan közül 50 férfi; többségük képzetlen (88 fő) vagy legfeljebb középszintű végzettséggel rendelkezik (15 fő szakmunkás + 2 érettségizett ). Az önkormányzat fejlesztési elképzelései között szerepel az újfalusi részen a gáz- és szennyvízvezeték megépítése, a község rendezési tervének elkészítése, távlatilag pedig a lakosság részéről egy üdülőfalu kialakítása az "ófalusi" részen.

Vallás:

Az 1741-ben újratelepülés után előbb a Pétervásárai, majd 1743-tól az akkor felállított siroki plébániához tartozott. 1803-1806 között épült a temploma; titulusa Szent Kereszt felmagasztalása. 1950-től előbb önálló lelkészségként, majd plébániaként működött.1828-ban 65 házból állt a falu, 607 római katolikus lakossal. A falu templomát az Orczy József földesúr adományozta telken a szajlaiak a saját erejükből építették, Deák János György pásztói kőműves terve alapján. Kováts Mihály egri festő készítette az oltárképet 1849-ben.

Népi építkezés:

A lakóház. A település lakóházainak túlnyomó része századunkban épült, a korábbi emlékeket a századforduló táján bekövetkezett tűzvész elpusztította. Felmérésünk idején a hagyományosan épített lakóház kővel alapozott vályogfalazatú, nyeregtetős, cseréppel fedett, szarufás-torokgerendás fedélszékű, háromsejtű, zárt kéményes építmény volt. A múlt század végéről még több faházra is emlékeznek, ezek valószínűleg boronafalas házak voltak ("a sarkokon a gerendák vége kiállt"), az utolsót 1940 táján bontották le. Az épületfa beszerzési nehézségei következtében - valószínűleg már a XVIII. században - a föld építkezés jelentősége nőtt meg, 1873-ig a döngölt földfalazat dominált, s ekkor építették az első vályogházat. A század végétől a vályogfalat kővel alapozták (a követ Sirokból szállították), de már akkor megjelent az idomtalan kőből rakott teljes falazat is. Utóbbi azonban csak 1950 után vált gyakorivá, éppúgy mint a téglából készített falazat. Az ágasfás-szelemenes tetőszerkezetekről már a hagyomány sem tud, de a mestergerendás födém századunk első negyedében még gyakori volt az új házakban, a múlt században pedig a hosszabb példányokat boldoganyával támasztották alá. Tetőfedésre a határban nádat lehetett beszerezni, amit kévébe kötve tettek a tetőre, majd erre zsúpot teregettek. Használatának a századforduló vetett véget, ezért gyűjtésünk már csak cseréppel fedett házat talált. A tüzelőberendezés formáinak változása a környéken ismert fázisokkal ment végbe. A belül-fűtős kemence és ennek konyhába kitett kabolás változata századunk első évtizedéig volt itt használatban, akkor terjedt el a szabadkéményes boglyakemence, ami 1950 körül tűnt el véglegesen. Gazdasági épületek. A lakóház tengelyére merőlegesen az udvart a csűr zárja le, amit 1900-ig fából építettek. 1910 óta egyik ágába istállót építenek, ami korábban a ház végére, azzal egy fedél alá épült. A borospincéket 1946 óta a ház alá helyezik el, korábban nem volt jelentős szőlőtermelés. 1880 előtt a Temető-dombon szárazmalom volt. Ady E. u. 4.sz. lakóház Az oromtábla felirata szerint 1901-ben épült, táblatelken, fésűs beépítésű. Kővel vegyes vályogfalazat, szarufás-torokgerendás, lekontyolt nyeregtető cseréppel fedve. Sárga véghomlokzatán két ablak könyöklőpárkánnyal, tagozott, az ablakok és a kiskapu felett kosáríves szemöldökpárkánnyal. Előreálló, szürke lábazat, övpárkány. Szalagkeretes, vakolt vályog oromzatán két méhkas alakú, díszesen keretezett szellőző közös párkányon, közöttük plasztikus rozmaringdísz. Évszámtábla, két plasztikus szívvel. Udvari homlokzata hattengelyes, a három lakóhelyiség és a kamra nyílásaival. Tornác, hat faragott, siroki kőoszloppal. Mestergerendás, deszkás födém. Kossuth u. 44.sz. lakóház 1900 körül épült, táblatelken, fésűs beépítésű. Kővel vegyes vályogfalazat, szarufás, torokgerendás, lekontyolt nyeregtető cseréppel fedve. Sárga véghomlokzatán két fehérrel keretezett ablak, tornácbejáró. Három barna falisáv, fehér övpárkány, terméskő lábazat. Fehér szalagkeretes oromzatán két méhkas alakú szellőző között vak oromfülke, fent plasztikus virágdíszekkel, alul gazdagon tagolt közös párkánnyal. Udvari homlokzata héttengelyes, a három lakóhelyiség és a kamra nyílásaival. Mestergerendás, deszkás födém.

Kossuth u. 63.sz. lakóház: A hagyomány szerint 1820-ban épült, de 1899-ben nyerte mai formáját. Szalagtelken, fésűs beépítésű. Idomtalan kőfalazat, szarufás-torokgerendás nyeregteteje 1899 óta cseréppel fedett. Meszelt véghomlokzatán két ablak kihajló tokkal, bajuszíves szemöldökpárkánnyal, ezekből lenyúló függönydísszel. Tagozott övpárkány, a sarkokon rusztikázás. Kosáríves tornácbejáró. Vakolt kőoromzatán két gótizáló szellőző. Udvari homlokzata hattengelyes, a három lakóhelyiség és az istálló nyílásaival. Tornác, öt faoszloppal. 1920-ig szabadkéményes boglya alakú kemencével. 1890 előtt belülfűtős kemence. Mestergerendás, deszkás födém.
Figyelemre méltó épületek még: Alkotmány u. 12. sz. lakóház Dózsa Gy. u. 14.sz. lakóház (1869) Dózsa Gy. u. 40. sz. lakóház (1901)

Heves megye műemlékei (M.o. műemléki topográfiája 7-9) /Akadémiai Kiadó/ Szerk. Dercsényi Dezső, Voit Pál 1969

2018. 02. 21.
szerda
Eleonóra napja

Közös hivatal

3332 Sirok, Borics P. u. 6.
+36(36)561-000
Jegyző:
+36(36)561-000/13
onkormanyzat@sirok.hu
Aljegyző:
+36(30)649-3609
vighne@szajla.hu

Szajlai ügyfélszolgálat

3334 Szajla, Kertész u. 2.
Tel./Fax:
+36(36)361-141
+36(36)561-046
Email:
szajlaph@t-online.hu

Polgármester

+36(36)561-045
Mákvirág Óvoda
Pünkösdi Rózsák
Kistérségi kulturális programajánló
© Vigh Tamás - © Siroki Közös Önkormányzati Hivatal