Attila-halom

Siroktól nem messze, a siroki vár sziklába faragott folyosóinak északi ablakaiból jól látható, de a folyó-völgy mégis félreeső pontján, 28 méter relatív szintkülönbséggel emelkedik a völgy síkja fölé a szajlai Nagy-halom (tengerszintfeletti magassága: 187,6 m), amelyhez egy érdekes - mindezidáig nem publikált - Attila-hagyomány fűződik.

 Maga az Attila halom közvetlenül Ó-Szajla község területén, a Tarna folyó völgyében, Sirok, Terpes, Bükkszék között kiszélesedő belső medencében található. A folyó itt több kisebb ágból veszi fel vizét. Ezek egy része mostanság nyáron csak időszakosan folydogál. Máskor, és főleg a régiségben kiöntve a kurgán körül mocsaras, lápos területet hoz létre. A kanyargó folyó völgyet alacsony hegyek, dombok ölelik körül. A kurgánok, sírépítmények ezek között szinte észre vétlenül rejtőzködtek évszázadokon keresztül. Van egy jó magyar közmondás, ha valamit el akarsz rejteni, hagyd szem előtt. Az Attila halom is hasonló helyzetben van. Kiválóan álcázva a környező hegyek között. A medencében, és közvetlen környezetében több hasonló kurgán is látható egészen fent északon Tarnalelesz, és Váraszó területéig. Az Attila halom tengerszint feletti relatív magassága 187 m. A völgy síkja fölé 20 méter magaságig emelkedik. A domb alaprajza szabályos ellipszis 80 méter hosszan. Méreteiben pontosan azonosul a keleti puszták ismert királyi sírépítményeinek nagyságával. Szinte azonos méretű a már feltárt szkíta fejedelmet rejtő Szoloha kurgán, és az Oguz kurgán 18-20 méter magas sírjával. Ezek a sírépítmények alakjukban is hasonlóak a szajlai Attila halommal. Az Oguz kurgán falazott dromósza, és sírkamrái kőből épültek. A pince bevágások vizsgálata alapján a szajlai sírhalom is hasonlóságot mutat.

           Az Ó-Szajlai kurgán geológiai vizsgálatát Baráz Csaba, a Bükki Nemzeti Park munkatársa végezte el. Megállapította, hogy a domb természetes eredetű. A geológiai kutatások szerint anyaga az oligocén kiscelli emeletében képződött Kiscelli Agyag Formáció. Ennek a kőzetösszletnek az üde állapotában kékesszürke, szárazon, mállottan sárga színű agyag, agyagmárga és aleurit az uralkodó képződménye, amelybe homokkő, mangános agyag, vulkáni tufa is települt. A felsőkiscellien (33-24 millió évig) ősföldrajzi jellemzője a Magyar Paleogén Medence, melyben az Alpi – Molassz-tengerhez hasonló üledékegyüttes képződött: az euxin fáciesű Tardi Agyagra foraminiferás, epibatiális agyagmárga (ez a Kiscelli Agyag), majd slír formációk (Parádi, Széchenyi Slír) települtek. A vidék uralkodó kőzettípusa egyébként az alsómiocénben (egri és eggenburgi emeletben) képződött glaukonitos homokkő, az ún. Pétervásárai Homokkő Formáció. Az Istenmezeje község fölött magasodó Noé Szőlője nevű hegyoldal, a bükkszenterzsébeti Nagy-kő, az ivádi Szent-völgy Nagy- és Kis-Lyukas-köve, a bárnai Szer-kő vagy Váraszó környékének hosszú völgyeiben látható kopár meredek sziklafalak anyaga ez a glau-konitos homokkő. Az Ózd-Pétervásárai-dombság vagy más néven Heves-Borsodi-dombság dombjai között kanyargó Tarna folyó vidékének felépítésében az agyag, agyagmárga és a zöld homokkő játszik legnagyobb szerepet.¹³ A vidék erózió által megformált agyagos homok (apoka vagy slír) – homokkőkopárai lenyűgöző látványt nyújtanak (lásd: aszó elnevezések).

Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a domb mesterséges alakítású. A geomorfológia tudománya nem ad ma-gyarázatot a Tarna folyó völgyét övező dombvonulattól elütő, azzal kapcsolatban nem álló, szabályos (enyhén nyújtott ellipszis alapú) kúp alakú felszínforma képződésére! Ilyen különálló, a völgytalp síkja fölé magasodó felszínformára - ami nem tekinthető sem ún. korróziós piramisnak, sem pedig suvadással létrejött képződménynek, mert itt hiányzik az ezek keletkezéséhez szükséges nagy reliefenergiájú tönkperem, meredek lejtő - van más példa is: a Tarnába ömlő Leleszi-patak völgyében bújik meg a Pósvár. Ezt a dombot a középkorban megerősítették, az erődítés sánc-árka még ma is jól látható.

Attila – e ragyogó, fényességes, fenséges uralkodó – haláláról és az azt követő végtisztességről – nem pedig a temetésről! – az esemény után száz évvel író alán-gót származású Jordanesnél maradt fenn tudósítás: „Attila holttestét az alföldi táborváros közepén vagy a város előtti mező közepén, selyemsátorban ravatalozták fel. A látvány csodálatos és ünnepélyes volt. Az egész hun nép legkiválóbb lovasai nyargalták körbe-körbe a ravatalt és az elhunyt tetteiről gyászdalt énekeltek... Miután a gyászénekkel elsiratták, sírhalma fölött, ahogy ők nevezik, stravát tartottak nagy evés-ivással... (Postquam talibus lamentis est defletus, stravam super tumulum eius... A strava egyesek szerint halotti tort, mások szerint halomba rakott zsákmányt, máglyát, halotti áldozatot jelent.) Éjszaka pedig titokban földbe rejtették (temették) a holttestet.” (Jordanes, Getica XLIX. 256-258.) ...noctuque secreto cadaver terra reconditum copercula... „Ezután a kiválasztott szolgahad és kíséret útnak indult a koporsóval arra az ismeretlen helyre, ahová keleti szokás szerint el kellett rejteniök a földi maradványokat, hogy kegyeletsértő rablók és az ellenség ne akadjon reá.” 

További részletek:

https://sirokszajlatanosvenyek.hu/blog/attila-sirja-es-az-orzok-csabai-pal-taltos-igaz-tortenete

https://sirokszajlatanosvenyek.hu/blog/toth-sandor-az-oszajlai-attila-halom-mondaja